Az aloét a világ számos részén évezredek óta széles körben használják kozmetikai és gyógyászati célokra. Az első bizonyítékok az aloe használatáról az ókori Egyiptomból és Mezopotámiából származnak, ahol a halhatatlanság növényének nevezték, sőt, a mumifikáláshoz használt keverékekbe is beletették.
Az aloe különleges készítmény, a templomos csepp összetevőjeként is használatos, amit Jeruzsálemi Elixír néven is emlegettek. Amint látható, az aloe és az ember kapcsolata az idők ködében gyökerezik és nem mai találmány. A templomos lovagokról feljegyezték, hogy kevés vagy mérsékelt mennyiségű bort ittak, amit gyakran hígítottak és kevertek aloe péppel. Úgy gondolták, hogy az ital felgyorsítja a gyógyulást, ami tovább táplálta a templomos lovagok állítólagos hosszú életének mítoszát.
Bár fantasztikus lenne azt állítani, hogy egy titokzatos, keletről származó ital tartotta tovább életben a templomos lovagokat, mint korabeli kortársaikat, az igazság az, hogy senki nem tudja biztosan, milyen szerepe volt ebben a templomos cseppnek.